Én jelenleg Vonyarcvashegyen nyaralok, ezért ritkábban fogok tudni írni. Az a nagy szerencse ért, hogy a nővérem hozott egy kis internetet, úgyhogy közölni tudom a bevezető cikkem után az első paranormális cikkemet a Rémálmokkal foglalkozva.

Emlékeztető az előző cikk tartalmából:

Mint említettem, Szörnyeteg fogalmat használok minden negatív hatású paranormális élményre. Továbbá ide sorolunk most minden olyan lényt, amely negatívan hat ránk, ha esetleg találkozunk vele. Ha egy velük kapcsolatos élményről beszélünk: akkor a Szörnyélmény kifejezést fogom használni.

Itt a Földön van teendőnk, és elsősorban az a feladatunk, ami a szívünkbe van írva.

Mint említettem előző bevezető cikkeimben, én nem arra vállalkozom, hogy bebizonyítsam, hogy a Szörnyetegek léteznek, vagy az ellenkezőjét, hogy nem léteznek. Ha állást foglalnák az egyikben, az olvasó úgyse hinne nekem, és ez így van jól. Az, hogy mi az igazság, azt nem ez a cikk fogja eldönteni.

Mindannyian mások vagyunk. Mivel mindannyiinknak megvan a maga élettapasztalata, jelenje, és elmélete, ezért nem tudok olyat mondani amivel mindenki egyetérthet. Amit írók, az sokak számára csak elmélet, míg nekem lehet, hogy a ti tapasztalatok és elgondolásotok lenne csupán elmélet. Részemről tiszteletben tartom ezt, és tiszteletben tartom azt, hogy te kedves olvasó, különbőzöl tőlem. Ezért azt kérem tőled, hogy ne vegyél át tőlem gondolatot ellenőrzés nélkül. Másokkal szemben is így cselekedj!

Ne legyél olyan, mint aki valakinek a nevét használja fel arra, hogy valami butaságot tehessen. Egyik ilyen példa akár az Isten nevében való hibázás is. Nagyon sokszor bűn elkövetésére is felhasználjuk Isten nevét. Miközben tudjuk, hogy nem Isten kérte meg őt erre, ő csupán pont ezzel a szlogennel kívánja a saját lelkiismeretét nyugtatni, aminek úgysem hazudhat. Ugyanígy mások nevével se éljünk vissza!

Ennek ellenére az ember nem egyoldalú lény. Minden, amit teszünk, az hatással van másokra és önmagunkra. Amit a legnagyobb titokban teszünk, annak is hatása van másokra. Ez talán azért is így van, mert a legnagyobb titkaink szerint szoktunk dönteni az élet fordulópontjain. Voltaképpen tehát nincsen olyan, hogy magánügy.

Ebből következik, hogy egy adott dolgot, mint a Szörnyekkel való foglalkozást is mindenki másképp éli meg. Mindenkinek van egy Szörny-elmélete, és amikor beszélünk az elméletünkről: arról az esetleges élményről vagy elképzelésről aminek mi birtokába vagyunk, és azt betesszük a közösbe. Nem kell egyik elmélet felett sem pálcát törni, és mindenki azt tesz hozzá a Szörnyeteg-elméletéhez a közös asztalról amit szeretne. A Szörnyekkel szemben ez megengedhető, és lehet, hogy ez a kulcs a győzelemhez. Egyedül ugyanis nem tudjuk legyőzni démonjainkat.

Én is saját élményeim és tapasztalataim alapján teszem közzé az én elméletem egy részét, amellett, hogy egy kevés irodalmat is felhasználok ezekhez a sorokhoz. Ezeket a cikkeket most megíróm, beteszem a közösbe, és aki venni kíván belőle valamit, annak most ingyen és jó szívvel adok belőle ezzel tehát.

Nade most térjünk mai cikkünk témájára: kalandozzunk a Rémálmok vidékére. Nézzünk bele annak rejtekébe, és, hogy miként vértezhetjük fel magunkat vele szemben.

Kedves Olvasó, ma a Rémálmokat vizsgáljuk meg, hiszen akár élettani szempontból, akár a Szörnyek szempontjából is jelentősek. Egyes Szörnyek egy rémálommal kívánja felhívni a figyelmet magára, vagy pont az által bukik le.

Én mindig is úgy voltam az álmokkal, hogy az én dolgom azok megfejtése. Nem kell álmoskönyvet olvasgatni, nem kell álomjóshoz menni, mert elég, ha csak a szívembe nézek, mert már ott lappang a megfejtés. Ha túl teszem magamat az álom irracionális mivoltán, és elfogadom azt, akkor lassan megvilágosodik annak realitása.

Én mindig is úgy voltam az álmokkal, hogy az én dolgom azok megfejtése. Nem kell álmoskönyvet olvasgatni, nem kell álomjóshoz menni, mert elég, ha csak a szívembe nézek, mert már ott lappang a megfejtés. Ha túl teszem magamat az álom irracionális mivoltán, és elfogadom azt, akkor lassan megvilágosodik annak realitása.

Megfigyeltem továbbá, hogy a legtöbb Szörnyélményem és rémálmom hajnali 2 és 3 körül volt. Úgy gondolom, hogy ebben az intervallumban történik a legtöbb rossz különös élményünk. Pont ekkor szoktam általában felriadni a rémálmaimból.

A rémálmokat én szeretem. A reálisabb mivoltuk szerint, az, hogy annyira megtud döbbenteni az, amit ott tapasztalok, hogy elgondolkodtat, pl.: ha Sátánélményre emlékeztető rémálmaim vannak – itt azonnal elgondolkodok, hogy valami nem stimmel az életemben. A rémálmokra nem úgy kell tekinteni, mint egy Szörnyre, hanem úgy, mint egy kódolt üzenetre, amit meg kell fejteni.

Kivételt képezhetnek azok a rémálmok amik egy Szörnnyel kapcsolatosak, de még ezeknek is lehet tanulságuk, pl.: egyszer azt álmodtam, hogy a Falu című filmben látott szörnyekre emlékeztető lény egy általam nagyon jól ismert kőkereszthez virágot tesz. Majd egyszer csak ez a lény egyenesen rám nézett. -> itt felriadtam az álomból. Ez pont a karácsonyi időszakban történt. Beszélgettem pár ismerősömmel róla, és az ő véleményük alapján kijött az eredmény: ez egy parazita Szörny lehetett. Egy számomra kedves dologgal felhívta a figyelmet magára – a kereszthez virágot tesz, majd élősködni akart rajtam. Fantáziámban elküldtem ezt a Szörnyet egy másik helyre, hogy békén hagyja azt a részt. De mivel ez egy álom, lehet egy üzenete is – lehet, hogy én vagyok az a Szörny? Miközben jó fiút igyekszem játszani, lehet, hogy a bűneimet nézve – belül én is egy Szörny volnék?

Ha rémálmunk van éjjel, az azt jelenti többnyire, hogy valamit nem jól teszünk az életben. Akár valami rosszat tettünk, de még az is lehet, hogy nem figyelünk arra, hogy mivel töltjük az elalvás előtti perceket. Ha rendszeresen erőszakos filmeket nézel, agresszív és félelmetes játékokkal játszol a gépen, esetleg összeveszel valakivel, akkor egy idő után besokkol az idegrendszered – és egy rémálmon keresztül figyelmeztet arra, hogy most már elég legyen.

Ha nem szeretnénk rémálmot éjjel, akkor oda kell figyelnünk arra, hogy mit teszünk az alvás előtt. Én előveszek egy régi mesekönyvet, vagy egy szép könyvet, és olvasok egy kis részt belőle. Tehát arra figyelj lefekvéskor, hogy ne adrenalinban bővelkedő dolgokkal foglalkozz, hanem azzal, hogy nyugodtan és szép gondolatokkal aludjál el.

Amennyiben Szörnyre gyanakszunk, hogy az hozza a rémálmot, akkor ebben az esetben különböző védőeszközöket tehetsz az éjjeli szekrényedre vagy az ágyadba. Én Bibliát, keresztet, és rózsafüzért szoktam tenni. Plusz egy érdekes, jó tanácsadós, de nyugalmas könyvet szoktam melléjük tenni, pl. Müller Péter – Szeretetkönyv. Ez utóbbi arra kell, ha a rémálom után ne bírnék elaludni, illetve amíg nem jön álom a szememre, addig se unatkozzak . Az előző három is erre kell, hiszen imával, egy szép Igének az elolvasásával is jobban feltudom venni a kesztyűt a Szörnnyel szemben. Amennyiben úgy gondolod, hogy éjjel (2-3 körül) egy rémálmos Szörnnyel találkozhatsz – aki így hív ki téged ütközetre, így akar téged megtámadni… stb. – Gondold ki, hogy neked milyen védőeszközeid vannak. Én például rajzoltam Zserbinek egy ufó ellen védő robotot.

Amikor találkozunk éjjel felriadva egy Szörnnyel, a legfontosabb az, hogy ne adjuk meg neki magunkat. Elképzelhető, hogy rettegni fogunk jelenléte alatt, de igyekezni kell a belső pozitív erőinkben bízni, imádkozzunk, olvasgassunk… stb. Még egy tanács: Ha a Szörny kérdez tőlünk valamit, akkor ne válaszoljunk neki, hiszen csak a koncentrációnkat kívánja megtámadni, hogy minél inkább a hatása alá kerüljünk. Amennyiben válaszolunk, igyekezzünk a belső értékeink szerint úgy felelni, hogy mi megerősödjünk általa. Ha csak olyan válasz jut eszünkbe, amit a Szörny kér, akkor inkább ne válaszoljunk.

Elmesélek egy példát: egyik éjjel arra ébredtem fel, hogy mindenféle gondolatok tekergőznek a fejembe. Egetverő baromságok hasítottak a fejembe ki-be. Olykor kérdezgettek tőlem, de észnél voltam, és nem válaszoltam nekik semmire. Féltem, és rettegtem sokszor eme élmény alatt. Ennek az élménynek volt egy előzménye, de azt most nem mesélem el, a lényeg az, hogy bármi emberi dolgot tettem, azzal nem űztem el ezeket a hangokat a fejemből. Kimentem a konyhába, ittam egy pohár tejet, de ugyanúgy folytatódott tovább. Valami, vagy valamik behatoltak a fejembe, és szinte rádióvá vált a szellemem. Elkezdtem tized rózsafüzért imádkozni, és ez segített, az imádkozás elkezdte csillapítani őket, majd bealudtam.

Majd jön egyszer csak a reggel: a realizálás első fénye. Reggel elkezdünk realizálni, és egyre inkább azt gondoljuk, hogy az, ami éjjel történt: az meg sem történt. A világ szemében biztos, hogy nem. A legtöbb embernek, ha ezeket elmesélnénk, valami pszichológiás magyarázattal állnának elő – és részben is igazuk lehet! Mindenképpen el kell fogadni ilyenkor a tudományosabb, a reálisabb megközelítést, hogy éjjel mi történt, de azt se felejtsük el, hogy mi voltunk ott. Tehát nem kell meghasonulni önmagunkkal, de nem is szabad túlságosan leragadni az élménynél. Vonjuk le a tanulságot, ha kell, azután megerősödve menjünk tovább.

Itt az életben több teendőnk van.

Gyakran megesik, hogy két ember ugyanazt kapja, mégis máshogyan, mindegyikük a maga módján élik meg. Ugyanazt az eseményt máshogy meséli el, más szempontok szerint tárja mások elé, és máshogyan néz majd szembe ezzel. Az álomfejtési stratégiáink is különbőznek pl.: Andrea azt álmodja, hogy a egy búzaföld felett egy 52-es számot lát. Amikor ezt elmeséli Pistikének, Pistike rögtön elmondja, hogy szerinte az 52 fordítva kell nézni. Hiszen szerinte, és értesülései szerint, az álmokban fordítva jelennek meg a számok, és fordítva kell megkeresni az értelmüket: az-az Pistike szerint a 25-t kell megvizsgálni. Andrea megrázza a fejét és ezt mondja: - én szerintem pedig az apukám lesz ezen a héten 52 éves. Az álom biztos azt szeretné mondani, hogy készítsek neki valami szép ajándékot neki.

Fontos, hogy egyszerre legyünk nyitottabbak egy megmagyarázhatatlan dolog felé, ugyanakkor viszont utolsó csontig legyünk kritikusak. Mert nem ér annyit egy Szörny, hogy emiatt az életben ne álljuk meg többé a helyünket. Vegyük észre, hogy mit üzen szívünk, nyissunk egy új napot, és vegyük észre ma is, hogy hol segíthetünk másoknak.