Közeleg a karácsony. Mindig az ember azt hiszi a sarkában, toporog és van még ideje.
Jövő héten, pénteken már nem lesz több idő a menekülésre. Eljön. Itt lesz a szeretett és a béka ünnepe.
Most az elmúlt két héten, rengeteg helyen tapasztaltam, a Karácsony csupán egy jól felkapott ipari cikk lett. Jön, és muszáj rá költeni, hogy minden tökéletes legyen.
Egy lány megkérdezte tőlem ezen a héten. Mit veszel a párodnak?
A válaszom ennyi volt. Semmit.
A lány elszörnyedt, úgy nézett rám mintha a világ legsúlyosabb bűnét követtem volna el.
Azt kérdi, hogy – hogy semmit?
Saját kezűleg készítek azoknak, akiket szeretek.
A lány erre: persze - persze a belsőségesebb és jobb is de ne mond, hogy neked három emberből álla karácsony? Nekem még ezt kell vennem, azt kell amazt.. stb. felsorolt vagy húsz nevet kinek kell vennie ajándékot.
Olyan szép lenne, ha a Karácsony, ami egyszer egy évbe van nem a muszályról és a kelről, szólna. Ékszerek, ruhák, dezodorok, elektronikus cikkek. Csillog és villog minden.
Ám ezen a napon, nem csak a pénzről és a csillogásról kellene, szóljon.
Van, akinek természetes az, ha karkötőt vesz a férfiának vagy méregdrága könyvet a barátnőjének.
Ám mi van azokkal, akiknek nincs? Akiknek minden utolsó fillért is be kell osztani?
Van, aki teljesen egyedül ünnepel.
Éppen ezért, mivel már csak pár nap és itt a karácsony, kérlek, gondolkodjatok el ezen.
Aki ugyanúgy szívén viseli és szeretne csatlakozni, az kérem, csatlakozzon.
Az oldalamon, lesz egy karácsonyfa. A terv az, hogy mindenki, akinek szívén viseli ezt az ügyet, hagyjon valamilyen képet a vk-alatt. Ez lehet plüss, vagy akármi, amit a képzeletbeli karácsonyfa alatt hagynál. Címezd meg kinek, és persze szólni is kell az illetőnek, hogy tudja, … gondoltál rá ezen a napon.
Mert számunkra, a karácsony a szeretett ünnepe és, ezt pénzzel megvenni nem lehet…
Kérlek, csatlakozz hozzánk.