Sziasztok.

Nekem is úgy volt, hogy nem leszek. De volt valami, ami miatt kicsit muszáj volt még is jönnöm. Úgy éreztem ez egy közös téma és szeretnék azoknak segíteni akik – talán – az én cipőmben lesznek, vagy vannak.

Aki ismer, tudja, jól mióta szenvedek az örökös mókus kerékkel és a problémával, hogy munkanélküli vagyok. Mielőtt lehordanának idegenek – mert leszoktak általában- nem, nem lusta vagyok. Szimplán nem hívnak vissza sehonnan.

Most végre találok munkát erre olyan véroltás kapok a saját – anyámtól - , hogy már nem csak kedven sincs hozzá élni akarásom sem. Mikor tényleg már ott vagy elvállalsz mindent, kipróbálsz mindent, mert már „piszkálnak, hogy menj” és a végén meg nem, hogy segítenének, még le is néznek.

Hát ez nem csak, hogy nem szép, nem is esik jól. Megmondom az őszintét ezek után, nem is tudom melyik fog jobban idegesíteni az meddig fogom bírni az első napot, vagy az, hogy új helyen vagyok új emberekkel.

Igazából megmondom. Jobb ilyenkor, ha egy emberre hallgattok, az pedig önön magatok és hiába piszkálnak titeket –akkor is, ha máshol érzed jól magad, akkor ne hagyd ott a helyed. Ezt azért írom, mert noha, két szar kollégám volt, és négy órában voltam szerettem odajárni több ismerős miatt. Jó nem állandó munkahely, de igazából azt is tudom, hogy így erre nem alapozhatok.

Csak abban bízok, hogy ezúttal jól döntöttem és nem másnak lesz igaza…