Előttünk a nyár. Emlékezetes bosszúsága a nyárnak a szúnyog. Éjszakáink zajos kísértete ő. Cikkünkben az ő viselkedésüket fogjuk most tanulmányozni.
Képzeljük magunk elé most a Balaton partját, amelyen aranyhidat képez a lemenőben lévő vöröses nap. A világnak e része már velünk együtt álomra szenderülne talán, de eme vérszívók máris a színre lépnek! Nézzünk most rá egy mellettünk álló villanyoszlopra, és figyeljük, ahogy fénye miként vonzza e lényeket maga köré. Válasszunk ki egyet e szúnyogok közül, és nevezzük el, majd kövessük ma esti útját! Legyen a neve: Luca.
Írásomban most arról a szúnyogfajról lesz szó, amivel a balatoni estéken a legtöbbet találkozhatunk: az úgynevezett igazi szúnyogokról. Rajtuk kívül még számos más szúnyogfaj is él (lószúnyog, árvaszúnyog, púposszúnyog), de most főként őket jellemezzük.
Karcsú, megnyúlt alakúak. Testfelületüket apró, mikroszkopikus pikkelyek és szőröcskék borítják. A nőstények szívókája hosszú. A hímek csápja rendszerint tollasan szőrözött, a nőstényeké pedig fonalszerű, legfeljebb rövid szőröket visel.
A nőstényszúnyog rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja petéit. Ezért találkozhatunk velük nagy számban, a nádasban.
A peték száma fajtól függően 30-300 között van. A petékből néhány nap alatt kikelnek a lárvák. A lárva a farkánál lévő légzőcsövön át lélegzik, melyen szinte „csüng” a víz színe alatt. A vízzel sodortatja magát és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik. A lárva többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog. A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően 4-7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
Így született meg Luca is.

Luca sikeresen bejut berepülve a nyitva hagyott ablakon át a szobába, ahol e hely tulajdonosa már mélyen alszik, nem számítva már ma este vendégekre.
A vérszívó nőstényszúnyogot a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el az emberhez. A szúnyog látása nem nevezhető jónak, viszont a szaglásúk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult.
A megközelített mocorogni kezd ágyában, mert meghallja Luca idegesítőnek ható zümmögését. A szakemberek megállapították, hogy ez a hang valójában párzásra hívás. Luca tehát azt reméli, hogy esetleg van itt a közelben egy hím, akinek szőrszálai a hanghullámokra reagálva rezegni kezdenek.
Ha most többen is lennének most itt, akkor a szúnyog a tapogatói segítségével tudná kiválasztani a közelben repkedő több tucat más szúnyog közül a saját fajához tartozót. A legélénkebb rezgéseket okozó hangfrekvencia azonos az ugyanazon faj nőstényének szárnyai által keltett zümmögő hang frekvenciájával.
Ha lenne itt ebben a szobában egy éppen erre repülő hím, akkor párzás előtt összeérintenék szárnyukat és megváltoztatnák a zümmögés frekvenciáját, hogy harmonikus duett jöjjön létre.
A nőstény csak akkor tud szaporodni, ha előtte vért szívott.
Luca alá száll az alvó karjára, hogy kezdetét vegye a vérszívás.
A nőstényszúnyog szájszerve tökéletesen alkalmazkodott a bőr átfúrásához és a vérszíváshoz. Az emberi bőrt könnyedén átdöfi, lehetővé téve ezzel az alatta lévő vér megcsapolását.
Miután rálelt Luca a szabad felületre, beleszúrja szipókáját. Szájszervének része négy tűszerű, hegyes nyúlvány, amelyek olyan vékonyak, hogy a szúrást az áldozat gyakran észre sem veszi. Ezekkel a tűkkel a szájszerv alsó részének irányításával döfi át a bőrt.
A szájszerv másik része együtt fecskendőként működik: miközben a szúnyog egy hipofarinxnak nevezett apró, nyálcsatornával ellátott csőszerű szerven keresztül véralvadásgátló anyagot pumpál a sebbe, egyidejűleg szívni kezdi a vért
Miközben táplálkozik, a szúnyog teste szemmel láthatólag megduzzad, olyannyira, hogy kifeszült bőre áttetszővé válik, s potrohában sötétvörösen csillog a felszívott vér.
Ha nem veszi észre az ember, akkor megtelt potrohával tovaszáll az éjbe.
Az idegen fehérjéket a szervezetünk védelmi rendszere felismeri, és ezért túlérzékenységi reakció indul el. Hisztamin szabadul fel, amely izgatja a környező szöveteket, kitágítja a hajszálereket, ez vezet a folyadék felgyülemléséhez, a kis helyi duzzanathoz, a bőr kipirosodáshoz, az idegvégződések ingerlése pedig a viszketéshez.
Ezek a tünetek pár nap múlva eltűnnek rólunk. Ezek a kellemetlen tünetek egy-két napon belül elmúlnak, és antihisztamin tartalmú szerekkel segíthető is a gyógyulás, pl. Fenistil-gél.
Érdemes minden csípésre odafigyelni, de van egy jó hírem! A hazánkban lévő szúnyogok általában nem tudnak betegségeket terjeszteni. Nálunk nincsen pl. malária, amit terjeszthetnének. A szakemberek szerint tévhit, hogy a szúnyog tudna AIDS vírust terjeszteni, hiszen az AIDS fény hatására lebomlik.
A csípés kivizsgálása egyébként nehézkes.
Nem olyan, mint vérszívó rokonánál, a kullancsnál. A kullancsnak a csípéséről (ha belénk mászik egy kullancs, négy óránk van, hogy ne kapjuk el a lyme-kór egy lehetséges fertőzött fajról! Tehát gyorsan ki kell ám szedni!) három napon belül megállapítható, hogy baj van-e. Viszont a szúnyog közvetlenül a bőr alá küldi a nyálával vegyült anyagot, miközben szívja a vért, ezért a bőr felszínről gyakorlatilag nem megállapítható, ha baj van.
Hazánkban ezt nem is vizsgálják. Az olyan területeken dolgoznak a kimutatási lehetőségen, ahol például pusztít a már említett betegség, a malária, ami a trópusi területekre jellemző.
Tisztelettel köszönöm Neked, kedves olvasó, magam és Luca nevében is, hogy együtt közelebb kerülhettünk e lény megértéséhez!