Na és akkor most reagálnék egy-két dologra,amit a szerkesztőtársak írtak =) Kezdeném Konstantin cikkével,ami a barátságról szólt...Én még ehhez tennék egy 11. pontot: Az igaz barátoknak nincs szükségük szavakra ahhoz,hogy megértsék egymást. ^^ Pl. a legjobb barátnőmmel (Sziszivel) sokszor elég csak ránéznünk a másikra és egyből tudjuk,hogy éppen milyen hangulatban van,vagy mi jár a fejében (megjegyzem:általában vmi ökörségen agyalunk xD). Jah meg még annyit hozzáfűznék,hogy valóban nagyjából azonos világnézetünk van Konstantinnal,viszont ennek ellenére nagyon is különbözőek vagyunk és sokszor a gondolkodásunk is eltér. Igaz,hgy én is hiszek Istenben...legalábbis próbálok hinni benne,viszont én nem szoktam imádkozni,nem járok templomba. De ennek ellenére tiszteletben tartom azt,hogy neki fontos a vallás és ő meg nem próbál megtéríteni,inkább hagyja,hogy a saját kis utamat járjam..na meg ha elakadok valahol,akkor segít. És ettől vagyunk mi igaz barátok....Nem kell mindenben egyformának lenni,az is bőven elég,ha elfogadjuk a másikat olyannak,amilyen.

Kövi mondandóm Farkasos lány teás cikkéhez kapcsolódik...Én nem tudom,hogy ebből a fluoros dologból mennyi igaz,de Farkaos lányhoz hasonlóan,én is kicsit szkeptikusan állok hozzá. Persze én kicsit elfogult vagyok,mert nekem a tea olyan,mint másoknak a kávé...tudjátok...kell egy kis tea,hogy felébredjek,bár ha éppen nemtok teázni,akkor sem esek kétségbe :-)

Aztán volt ugye egy Zack Efronos cikk is...a srác félmeztelenül adott interjút..Hát..én nem vagyok Zack rajongó,de azt el kell ismerni,hogy jól néz ki... Na meg,hogy kicsit ellensúlyozzam a Zack-Taylor összehasonlítást (amiben egyelőre Zack áll vesztésre),megjegyzem,hogy én személy szerint Taylortól hidegrázást kapok,mert sztem olyan,mint egy selyemmajom (elnézést kérek a rajongóktól) Persze kinek a pap,kinek a papné. Sokan vannak akiknek tetszik Taylor és az,amit mondtam,az én saját kis véleményem.Mondom,én Zack-et sem szeretem,de az én szememben még mindig jobb,mint Taylor.

Az utsó gondolatom pedig a párkapcsolatos cikkhez fűződik. Én is taasztaltam már,hogy pl. ugye a rokonok szeretnek beleszólni az ember életébe. Ez egy megszokott jelenség,viszont hiába akar anyuci vagy apuci belszólni a dolgokba,ha a gyerek nem engedi...Értitek...ez nem csak azoknak a hibája,akik beleszólnak,hanem azé is,aki hagyja,hogy megtegyék. Itt vagyok példának én...Nekem nem a szüleim,hanem más családtagom próbál beleszólni a dolgaimba...nagyon kitartó. De nem hagom magam. Vagyok már annyira felnőtt,hogy eldöntsem,hogy kivel akarok barátkozni. Az meg a másik,hogy ha mégis én tévedtem,akkor legalább tanulok az esetből...Nem szabad hagyni,hogy kívülállók irányítsák a kapcsolataidat. Neked kell elviselned,szeretned a másikat. Amúgy én magam sem szeretek beleszólni mások kapcsolataiba. Farkasos lánnyal vagyunk annyira jóban,hogy megossza velem pl. a pasiügyeket. És tudom,hogy sokan próbálják kivenni a kezéből az irányítást...de én nem...Elmondom neki a véleményem,ha nagyon rossz úton jár,visszarántom,de általában úgy szokott ez lenni,hogy elmondom neki,hogy sztem mi lenne a helyes,de hangsúlyozom,h ez az én véleményem,de neki kell tudni,hogy az ő számára mi a jó.. És ha nem az én véleményem szerint dönt,akkor nem pukkadok be,hanem igyekszek segíteni neki,amiben csak tudok.

Na ennyi lettem volna mára,az új dizin agyalok már,de még a témája nincs meg.

PusszPá