Most egy cikksorozatot fogok nektek prezentálni az elkövetkezendő időszakban. Méghozzá a paranormális jelenségeket fogom vizsgálat alá vonni.
Eddig az emberi kapcsolatokat vizsgáltuk főleg, amelyhez én hozzászóltam a barátság cikkemmel, most pedig az emberiség rémálmaival való kapcsolatunkat vizsgáljuk meg. Mikor gondolkodtam, hogy miként is öntsem gondolataimat egy cikkbe belesűrítve, mit gondolok arról, hogy mi a helyes hozzáállás a paranormális jelenségekhez, jó pár kérdés jutott eszembe, és úgy döntöttem, hogy minden főbb kérdésnek szentelek egy külön cikket.
Mielőtt felsorolnám a kérdéseket, először én befogom vezetni a Szörnyeteg fogalmat. Nagybetűvel fogom kezdeni ezt a szót, és én ebbe a fogalomba fogok belesűríteni minden negatív hatású paranormális jelenséget. Tehát cikkemben nem a pozitív erőket vizsgálom, hanem a negatívakat. Pozitív erő: pl. angyal. Az angyal számomra szent. Nem vagyok jogosult rá, és keresztényként nem helyes az angyalokkal való szórakozás. Nem alacsonyítom le a velük való találkozás csodálatos élményét addig, hogy úgy vizsgálom őket, mint az ufókat. Érthetőbben fogalmazva: jó tündérekkel való találkozás is a pozitívba tartozik. Csak nálam az angyal szent, és mivel az angyalok is a pozitívba tartoznak, ezért nem vizsgálom most a pozitív hatásúakat!
Ha átélünk egy ilyen különleges eseményt, az, hogy valóban az történt-e, hogy nemcsak egy képzeletszülemény, ez a kérdés másodrendű azzal szemben, hogy mit akar jelenteni. A negatív hatásúaknak is lehet pozitív üzenetük. Ha nekünk jelent valamit az, ami történt, akkor másodlagos kérdés, hogy valóban úgy történt-e ahogy képzeljük.
Lássunk egy példát: Lacika hídfóbiába szenved, és amikor átmegy rajta, elképzeli, hogy tündérek kísérik át. Ettől könnyebb neki, szinte már nem is fél. Egy idő után eljut ezzel arra, hogy már tündérek elképzelése nélkül is átmegy bármely hídon. Az, hogy ez valóság: ez másodlagos. Prioritást itt az érdemel, amit jelent, ami jó ez által történhet.
Lássunk egy másik példát, amiből csak egy egyszerű üzenet vonható le: Pistike lát egy ufót elhúzni a szántóföld fölött. Ennek a jelenetnek egy egyszerű jelentése van: nem vagyunk egyedül az univerzumban. Ennek az egyszerű ténynek a felismerése milliónyi kérdést vet fel önmagában, és ez jó. Ha jónak vesszük ezt, és jól élünk ezzel a felismeréssel, akkor volt értelme ufót látni.
Azonban tudni kell, hogy hol a határ. Nem szabad túlzásokba vinni azonban az ezen dolgokban való elmélyülést, mert a Földön jóval több teendőnk van, és elsősorban embertársainkkal kell törődnünk, nem pedig egy álomvilágot kell kergetni. Ezzel nem leminősíteni szeretném ezeket az élményeket, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy elsősorban ott van dolgunk, ahol születtünk.
Elképzelhető, hogy éppen a láthatatlan világ Szörnyetegeire való figyeléssel szeretnénk valakin segíteni, de ahogy nem adom oda a pénztárcámat a koldusnak, hanem csak aprót adok belőle, úgy itt sem kell elmenni a tébolyig. Csak akkor segítsünk, ha tudunk, és csak annyit, amennyit tudunk, pl.: ha öten elesnek az utcán egyszerre, én akkor is csak egy embert tudok egyszerre felsegíteni. Ha egy testesebb embert kell felsegíteni, akkor előfordulhat, hogy csak egy másik ember bevonásával tudom őt felsegíteni.
Lássunk egy példát a határok körvonalazására az ördögűzésben. Mint talán tudjátok, minden egyházmegyében a püspöknek és a segédpüspököknek ki kell választaniuk egy ördögűző papot. Tehát az adott pap nem önmaga találja ki, hogy ő mostantól ördögöket űz, hanem az egyházmegye kéri fel erre a megtisztelő, de igen nehéz feladatra. Ehhez a feladathoz lélekben és testben nagyon erős emberre van szükség, nem pedig egy önjelölt ördögűző filmektől felspannolt hősködni vágyó srácra.
Egy embert kérnek fel erre a feladatra egy egyházmegyében, nem többet. Az ő dolga eldönteni, hogy egy adott ember valóban megszállás alatt van, vagy inkább orvosi eset. Ha nem ördögűző papot hívnak ördögöt űzni valamely lakásba például, akkor, ha nem egy elszállt atyával van dolgunk, ő csak megszenteli a házat. Mert neki sem jogosultsága, sem Istentől kapott meghívása nincsen arra, hogy ő most ördögöket űzzön.
Itt megemlítenék még egy tényezőt: ha civil igyekszik ördögöt űzni, elképzelhető, hogy a démonok csak felerősödnek. Tehát fontos szabályt kell itt megfogalmaznunk: ne őrülj meg ezeknek a jelenségek vizsgálásakor!
Az elkövetkezendő Szörnyetegekkel foglalkozó cikkeimben nem fogok ítélkezni, és nem arra vállalkozom, hogy eldöntsem mi is a valóság. Cikkeimben a most közölt üzenetet szeretném átadni, amit ezen íráskor igyekeztem neked átadni kedves olvasó: a paranormális jelenségeket vehetjük eszköznek arra, hogy jobbá tegyük az életünket, de ne vegyük útnak! Nem egy életmód, hanem csak egy egyszeri neked szóló megismételhetetlen üzenet csupán. Nem kell ezzel elszállni!
Itt a Földön van teendőnk, és elsősorban az a feladatunk, ami a szívünkbe van írva. Fel kell ismernünk, hogy mi az, amivel mi a legtöbbet tehetünk embertársainkért: papként, rendőrként, mentősként, tengerbiológusként… stb. Azt kell választanunk amivel a jó lelkiismeretünk megbíz. Ne a pokol legyen a valóság! Nézzünk a valóságban körül: ott segítsünk, ahol tudunk.

Következő cikkeimben vizsgálandó kérdések:
• Valóban léteznek Szörnyetegek (démonok, kísértetek, elrabló és rémisztgető ufók, hátráltató sárkányok, wudu babák, gólemek… stb.) ?
• Mit tegyünk, ha Szörnyekkel találkozunk?
• Miért van az, hogy a reálisabb emberek nem találkoznak Szörnyekkel? Lehet, hogy ez azt bizonyítja, hogy valójában nem léteznek? Vagy csak annyit jelent, hogy ők nem figyelnek fel rá? Mi a valóság?
• Erkölcsi konzekvencia gyűjteménye ezekből a cikkekből