Na itt is vagyok! Tudom,tudom…mostanában ritkán írok…Igazából nem erre számítottam,amikor újra kinyitottuk a portált,azt hittem,gyakrabban tudok majd jönni,de nem igazán akar sikerülni,na de majd megoldom xD. Most  viszont itt vagyok,és hoztam egy kis olvasnivalót is,hogy nem unatkozzatok :P. Az olyan tanárokról fogok írni egy kicsit,akik imádják szívatni a diákokat.

  Először nézzük,milyen is egy JÓ tanár:
- nem kivételezik senkivel
- türelmes
- megtalálja a hangot a diákokkal
- szigorú,ugyanakkor toleráns és képes kompromisszumok kötésére,ha kell
- az általa már oly nagyon ismert anyagot át tudja adni úgy,hogy a diákok meg is értsék
- csak azt kérdezi a dogákban,amit meg is tanított
- nem gondolja úgy,hogy csak az ő tantárgya létezik
- és legutolsó sorban az sem árt,ha nem mindig a száraz anyaggal terheli a tanulókat,hanem néha-néha egy kis érdekességet is elmond
  Igen,szerintem ilyennek kellene lennie egy jó tanárnak. És léteznek is ilyenek,viszont ott vannak azok,akiket a pokolra kívánunk. ezek a tanárok valamiért abban lelik örömüket,hogy szívatják a fiatalságot,de lehet őket kezelni,ha az ember nem veszíti el a fejét. Persze,ez nem könnyű dolog,egy-két példa segítségével megmutatnék néhány módszert,amitől ugyan a tanár nem lesz jobb,de a diák idegei épek maradnak.
 1, Tegyük fel,hogy van egy tanár,aki sosem jelent be semmilyen dogát sem,annak ellenére,hogy a házi rendben az áll,hogy legalább a TZ-k előtt szólni kellene. Igen,ez elég nagy probléma,én is sokszor jártam már úgy,hogy a tanár a tz előtt két nappal szólt(amikor egy héttel előtte kellene)…Ilyenkor az ember fel tudna robbanni,de nem kell,csak nyugi. Velünk ezt már olyan sokszor eljátszották,hogy már magunkra sem vesszük. Amit ilyenkor lehet tenni az az,hogy felkészülsz arra a szaros kis dogára,amennyire csak tudsz,és megírod…és ha jól felkészültél,jól is fog sikerülni,aztán a tanár főhet a saját levében…az ilyeneket ez kifejezetten idegesíti,a diák viszont jót röhög. Ha nem tudsz annyira felkészülni az sem gond,elvégre nem lehet az ember mindig a helyzet magaslatán.
2, Egy édesdrága tancsika úgy gondolja,hogy csak az ő tantárgya létezik a világon,ezért annyi házit ad fel,hogy levegőt venni sincs időd. Igen,sajnos ilyen tanárok is léteznek és jó sokan vannak. Én már a gimi utolsó előtti évében vagyok,de még mindig nem sikerült megértenem,hogy egyes tanárok miért adnak fel annyi házit,hogy azt lehetetlen megcsinálni egy délután alatt (mert legtöbbször másnapra szoktak feladni ilyen finomságokat). Itt is csak azt tudod tenni,hogy megteszed,ami tőled telik…Tudom ez közhely,de tényleg nincs más megoldás. Meg kell nekik mutatni,hogy ha megszakadnak,akkor sem tudnak megtörni téged…hidd el,ez jobban fogja piszkálni a csőrét,mintha nem csinálnád meg a házit.
3,  A tanérnéni/úr édes kicsi kedvencei: Óóó,igen,ilyenkor a tanárt is,meg a tanárkedvenc diákot is átkozzuk,igaz? =D Érthető..tényleg idegesítő jelenség ez. Az ilyenekkel nem kell foglalkozni,nyalják csak egymás hátsó felét. A tanár ezzel azt éri el,hogy a többi diákja megutálja,a kis talpnyaló meg azt,hogy őt is utálni és cikizni fogják,na meg nem biztos,hogy egy másik iskolában is ő lesz majd a középpontban…és hát ugye elég rossz érzés pofára esni. ;)
4, A beszólogatós,bunkó tanár: Őket is imádom…Ez az a fajta,amelyik aljas módon beszólogat..nem mondaná ki konkrétan,hogy mi a baja veled,csak kóstolgat. A legjobb az,amikor nem is neked mondja,hanem másnak panaszkodik úgy,hogy tudd,rád céloz. Nekem még így nem szóltak be tanárok,viszont voltam már az,akinek panaszkodott a kis kretén. Oszitrásammal volt baja,de nekem magyarázott. Őket úgy lehet kezelni,ha csak bólogatsz,meg úgy teszel,mintha figyelnél rá..Ha éppen te vagy az,akinek panaszkodik,akkor még bájosan mosolyoghatsz is…Arról meg nem kell tudnia,hogy a mosoly mögött utálat rejtőzik és legszívesebben felgyújtanád őt. Csak arra vigyázz,nehogy elkapjon a röhögőgörcs xD. 
5, A tanár,aki ha felhúzza magát,nem tudja befogni a pofáját: Ők olyanok,mint a pulykák..felfújják magukat és csak mondják a magukét annak ellenére,hogy már a kutya sem figyel rájuk. A legjobb az,amikor ok nélkül teszik…Őket is végig kell hallgatni,és „figyelni” kell rájuk…közben magadban nyugodtan elküldheted a bánatba,meg röhöghetsz rajta. Én pl. ilyenkor azon szoktam szórakozni,hogy azt figyelem,hogy hogyan lesz egyre vörösebb a feje…vagy arra várok,hogy mikor fogy el a levegője és mikor kerül oxigénhiányos állapotba xD. Az utóbbi sajna mindig elmarad xD