A mai cikkem indítványozója egy csaj volt. Igazából, még arra sem érdemelt, hogy nevén nevezzem.

A cím elég sok mindent sejtet. Szeretnék arról írni, mi mindent veszek észre. A mai fiatalságról és arról hova tartunk.

Sok ember nem képes mérlegelni dolgokat, legtöbben a saját és önön maguk lényegességét tartják szem előtt, mint ez a picsa... is .

Nos, örülök és minden tiszteletem az állat imádó embereknek. De, azért amikor nem vagyunk képesek mások szemébe nézni és megmondani a saját véleményünket az elég gáz.

   Ehhez tartozik egy kedves történet is. Egy nap jött fel hozzánk a barátom. Jött vele egy hölgy. Róla annyit kell tudni, hogy kicsit bolond, de valahol, az ember meg tanulja kezelni. Nem árt senkinek, csak egyszerűen más, mint a többi.  Azzal a busszal jött, amivel barátom. Pár nővel beszélt, úgy, mint ha régi barátok lennének. Majd leszállt, és ekkor ugyan azok a nők megjegyezték, hogy, jaj de utálják, meg milyen idióta már. A barátom meg megjegyezte félhangon, hogy ez nem volt szép.

Azóta páran lenézően néznek ránk, ha megyünk ott ahol lakom valahova. De tény, ami tény, és ez fáj.

Az igazság, mikor az ember megmondja, a másiknak az fáj, sőt, olyan mintha arcon csapnának.

A mai fiatalok, akkor kemények, ha már ketten hárman vagy többen vannak „falkába”.

Pedig puszta emberi tulajdonság, megmondani a másiknak, akár azt is: figyelj, hülye vagy.

Ez sajnos, kezd kihalni, minél jobban halad valahova a fejlődés… annál jobban. Egyszer csak azon leszünk, hogy feltesszük magunknak ezt az egyszerű kérdést majd: Hova halad a világ? Na és a gyerekeink merre mennek?

Pedig ez nem pusztán több, csak emberi odafigyelés, és nevelés.