Két hétre elugrok Balatonra családommal, de az alatt az idő alatt is újabb cikkel fogok prezentálni szeretett blogunkon. A blog ma újra kis időutazásra invitál titeket nagy szeretettel. A mai cikkemben a nyárhoz kapcsolódóan, amit leginkább a forróság tud leginkább jellemezni, és éppen ezért a világ legismertebb frissítő üdítőitalának történetét mutatnám be: a Coca-Cola sztoriját.
Amiért én szeretem a Colát:
+ finom
+ hűsítő
+ van benne koffein – felébreszt -> a Pepsi mondjuk jobb az energia adásban
+ fekete
+ egy kedvenc előadóm is rendszeresen colát iszik -> az ő előadás-stílusát sokszor veszem példának, és hát én is iszom a colát . A jó dolgokban nem utánozhatom a példaképem?
Mielőtt belevágnák, szeretnék én is beszélni két kedvenc együttesemről. Mint láthatjátok bírom a HIM-t, a Linkin Parkot, és Ákost is, de természetesen a lista folytatódik, és most megemlítem, hogy a Rammsteint és az Irigy Hónaljmirigy együttest is szeretem. Miért említem egy lapon a kettőt? Azért mert az Irigy Hónaljmirigy a Rammsteint is kiparodizálta!
Nézzétek meg ahogy az őrültek paródizálják az őrülteket („őrült az őrült ellen” – ez melyik filmben van benne? Ha tudod, írd be a Hozzászólásokhoz)!
A Coca Cola sztorija
Irány az időgép! Idő: 1887 – ha érdekel a Coca-Cola sztorija, nyomd meg a Bővebben gombot
1887-ben kell kiszállni a Coca-Cola pezsgő múltjában. Ebben az időszakban a Vin Mariani egy kedvelt ital volt. Atlanta városában egy John S. Pemberton gyógyszerész fogta ezt az italt, és egy új változatot akart előállítani belőle.
Ő John S. Pemberton gyógyszerész (jó a szakálla )
A Dél-Amerikában honos, kokaintartalma miatt hírhedté vált kokacserje leveleit vörösborba áztatta. Ez az ital azonban nem hozott nagy sikert, ezért tovább dolgozott a recepten. Kihagyta belőle a bort, s a koffeintartalmú afrikai kóladió kivonatát keverte az italba. A keserű ízt cukor és ízesítők hozzáadásával enyhítette. Társa, Frank M. Robinson a jellegzetes folyóírással ekkor tervezte meg a Coca-Cola feliratot.
„Kiváló agyserkentő”- ként kezdték árusítani, mint gyógyszert. Ezt a gyógyszert fejfájás csillapításra is ajánlották. Ma is felfedezem egyébként olykor, hogy a Cola a fejfájást is csillapítja kicsit (mondjuk nem annak, aki Cola mérgezést kap… A régi gimimből hallottam azt a sztorit, hogy valaki naponta több liter colát is megivott a suliban, és napokig colamérgezése volt utána. Tiszta piros volt a szegénynek a feje állítólag napokig). Hasznos és finom italnak tartom tehát a Cola mai formáját.
Penberton 1887-ben eladta a receptet Willis E. Venable-nek és George S. Lowndesnek. Ők 5 hónap múlva továbbadták, ám a vevők egy évvel később, ismét áruba bocsátották az összetételét. Az új tulajdonos, Asa G. Candler a sűrítményt szódavízzel elegyítette. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a Coca-Cola népszerű üdítővé válhat.
Candler ekkor társául fogadta Frank Robinsont, s 1892-ben bejegyeztette a Coca-Cola Companyt. A sűrítményt egészen 1903-ig kizárólag Candler vagy Robinson állíthatta össze zárt laboratóriumi körülmények között. A vállalat növekedésével az összetevőket egyszerűen csak megszámozták 1-től 9-ig, így a leányvállalataik vezetőivel már csak ezek keverési arányát és módját ismerték. Ekkortól kezdve válik a Coca-Cola receptje titkossá.
Sokáig krízis helyzetbe került a Coca-Cola terjedésének iránya, mert az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya 1909-ben megvádolta a vállalatot azzal, hogy kokain van a Colában. Vagy 20 hordónyi Colát foglalt le ezért. A fellebezések vagy 10 évig elhúzódtak. Senkinek nem sikerült a vádat bizonyítani, hiszen a Colában nincsen kokain. Egy alkalmazott elmondta, hogy kokaintartalmuktól megfosztott kokalevelekből és kóladióból készül a termék. Erre az akkoriban komolynak számító kérdésre, hogy van-e az italban kokain, végül William Poundstone Nagy titkok című könyvében felelt: „A Coca-Cola valójában egészen kevés koka és kóladió felhasználásával készül… és egyiknek sincs sok köze – ha egyel talán van – az ital ízéhez.
Eisenhower tábornok a második a világháborúban jónak találta a Coca-Cola ízét. Az Észak-Afrikában harcoló szövetséges csapatok főparancsnokaként a Coca-Cola cégtől 3 millió palacknyi üdítőt rendelt. Megjegyzendő itt, hogy rendelt még 10 palacknyi gépsort, amely havi 5 millió üveg Coke előállítására alkalmas.
1995-ben, csak a háború után, kezdték fémdobozba is tölteni. 1995-től kerül tehát az ital igazán forgalomba. Ennek pedig én nagyon örülök. Egészségetekre!