Most ahogy szingli lettem és beszélgetek másokkal többen jelezték a problémát, így volt min agyalnom.

Miért jó az, ha kierőszakolja másból, az érzéseit valaki?

Oké, hogy jó hallani, ha kimondja a célszemély imád, vagy jó vele dumálni, esetleg vannak komolyabb érzéseit, már ha vannak, de egy szakítás után lévő embertől sokmindent ne várj...

Mivel egy szakítás mindig fáj, főleg ha hosszú volt.

Az biztos és rájöttem arra, az sose jó, ha valaki türelmetlen, vagy megpróbálja ráerőszakolni saját akaratát.

Hisz, idővel a célszemély, úgy két dolgot fog csinálni.

Az első.  

Farkas módjára megunja, és odébb kullog. Aztán hiába a kedvellek, szeretlek, akarlak, hiányzol és egyéb ragozások, mind ez mit sem fog érni.

Lehet a farkas, nem megy el végleg, de érzései egyáltalán nem lesznek a célszemély iránt.

A másik, az akaratosság és a türelmetlenség.

Ennyivel a célszemély csak azt éri el, hogy megunják, és ott hagyják.

Én nem szeretem az akaratos, türelmetlen embereket és olyan vagyok, mint egy időzített bomba, egyszer már csak nem fogom keresni azt, aki ilyen velem. Majd utána végleg hanyagolom.

Szerintem, ilyenkor a legjobb  magamból kindulva, na meg mások meghhallgatása után az, ha valaki megpróbál megértő lenni és uralkodni magán, mert végén úgy is csak rossz sülhet ki a dologból.

Ha valaki fontoss valakinek, úgy is megvárja és nem erőszakolja magát a másikra.

Hisz, amint túllesz a kritikkus időszakon legyen ez - 3 hónap, vagy 3 év - akkor is elösször ahoz fog menni az illető, aki segítette és végig melette volt.